Életjelenetek Déryné naplójából.

Nagy-Kálóczy Eszter és Rudolf Péter vendégjátéka.

Pista bácsi kincsei.

Mesés hétvége a Malomban.

Budapest orfeum.

www.osono.ro

Elsőként a december 12-én színházunkban tartandó est bevételét ajánljuk fel a hozzátartozóknak. Akkor este a 93 éves nógrádi pásztor, Pál István dalai, dudanótái, meséi és társainak dudán, furulyán, flótán és citerán kicsalogatott hangjai idézik a színházba a természet muzsikáját, az ég madarainak hangversenyét.

A tragédia délelőttjén, még mit sem tudva a történtekről, a magyar táncról tartottam előadást, amelyet a Regruták fotóival és videóival szemléltettem. Másnapján a beregszászi színház vendégjátékát nézhettük a jászberényi színházban, ami megint csak véletlenül mintha a valóságban megtörtént tragédiáról szólt volna. A pesti és a vidéki lét ellentétéből származó, gyerektragédiába torkolló színpadi történet mintha minden szavában az előző napi eseményeket dolgozta volna fel Magyarország legkiválóbb színészeinek közreműködésével, amelynek jelentőségét csak tovább fokozta a drámaíró és a díszlettervező jelenléte. A pestiek csak bolyonganak és kavarognak az utcákon meg az aluljárókban, és azt se tudják, hol vannak a kijáratok – hangzottak a színpadról a kulcsfontosságú mondatok.

Mintegy egy héttel a tragédia előtt Dudás Danival, azt megelőzően pedig Szűcs Gabival arról beszélgettem, hogy miért kell nekünk állandóan Budapestre járni dolgozni, abba kellene ezt a gyilkos tempót hagyni. Hogyan teremthetnénk meg közösen az élethez és a munkához szükséges feltételeket itt, Jászberényben, ahol lakunk? A választ is nekünk kell megadni, és megvalósítani, mert helyettünk ezt nem teszi meg senki.

Áldja meg a Jóisten az áldozatok lelkét, segítse azokét, akikért aggódunk, enyhítse fájdalmát a hozzátartozóknak, és rakja rendbe életközösségünket. Úgy legyen.

Várszegi Tibor
művészeti vezető

Pityu bácsi tragédiája.

Színház- és Filmművészeti Egyetem.
Színház és Filmművészeti Egyetem a Jászkürtben.

A bor filozófiája. Huzella Péter és Rátóti Zoltán estje.
A bor filozófiája.

Október a Malomban, ahogy Szalai György fotós látta.
TranzDanz.

Felajánlás.

Újhelyi Kinga énekműsora.

Újra irodalom a színházban.

Októberben is színház.

Az Olympiáról a jbo.hu oldalon.

Olympia előzetes tavalyi bejegyzésekkel.

Indul a második évad. Sajtótájékoztató, részletes.

Szeptemberi program

Jön Klamm tanár úr, Olympia, Micimackó…

Én és a kisöcsém a Jászkürtben.

Charley nénje a Jászkürtben.
Charley nénje a jaszberenyonline.hu oldalon.

Július 30-án 20.30 órakor: Charley nénje
Augusztus 13-án 20.30 órakor: Én és a kisöcsém

Brandon Thomas – Aldobólyi Nagy György – Szenes Iván
Charley nénje
zenés bohózat két részben

a Pódium Színház előadásában, amely nagyrészt a Madách Színház művészeiből és tagjaiból alakult

Donna Lucia d’Alvadorez, a Charley nénje: Hűvösvölgyi Ildikó
Sir Francis Topplebee, ezredes: Kautzky Armand
Lord Frank Babberley, oxfordi diák: Arany Tamás
Stephen Spittigue, ügyvéd: Háda János
Jack Topplebee, oxfordi diák: Kurkó József
Charley Wykeham, oxfordi diák: Blazsovszky Ákos
Kitty Verdun: Bednai Natália
Ella Delahay : Kisfaludy Zsófia
Annie Spittigue: Molnár Szandra
Brassett, inas: Galbenisz Tomasz

Szövegkönyv: Brandon Thomas
Fordította: Fáy I. Béla
Átdolgozta: Kerényi Imre
Zene: Aldobólyi Nagy György
Dalszöveg: Szenes Iván
Jelmez: Zsigmond Éva
Díszlettervező: Gáliczki László
Koreográfia: Bednai Nikolett – Arany Tamás
Rendező munkatársa: Bednai Natália – Kósa Dénes

Rendező: Háda János

Charley és barátja, Jack beleszerettek a szép Spittigue lányokba, Kitty-be ás Annie-ba, akiket apjuk féltékenyen őriz. Ráadásul a fiatalembereket nem veti fel a pénz, ezért esélyük sincs a zord apa jóindulatát elnyerni. Charley nénjének, a dúsgazdag milliomosnak a látogatása azonban reményt kelt a fiatalokban. Remek tervet eszelnek ki, ám mindent tönkre tenni látszik, hogy Donna Lucia, a néni nem érkezik meg. Ezen az apróságon hamar túlteszik magukat a fiatalemberek, és ráveszik barátjukat, hogy játssza el a néni szerepét. Minden szépen halad addig, míg a valódi Donna Lucia meg nem érkezik.

***

Augusztus 13-án 20.30 órakor
Eisemann Mihály – Szilágyi László
Én és a kisöcsém
zenés bohózat két részben

Kelemen Félix: Koltai Róbert
Kelemen Kató: Palcskó Emese
Vadász Frici : Gyebnár Csekka
Andersen: Zöld Csaba / Miklós Attila
Sas: Ömböli Pál
Vas: Király Adrián
Zolestyák: Fila Balázs / Cvetkó Sándor
Piri: Udvarias Anna
Bözsi: Tóth Anita
Végrehajtó: Lipták Péter

Jelmez: Szeibert Kati, Tercs Vera
Zenei vezető: Kemény Gábor
Rendező: Koltai Róbert

Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben komponálta meg a zenés vígjátékot, amely a műfaj egyik legkedvesebb és legszellemesebb klasszikus darabja lett. A komédiából kiderül, hogy „holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?”, miért utazik Velencébe fiúruhában egy szerelmes kisasszony, és ki az a „dr. Sas és dr. Vas, a borzasztó furcsa két pasas”. A Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori hallgatói Koltai Róbert rendezésében néhány éve vizsgaelőadásként mutatták be a darabot. A ma már végzett és ismert fiatal színészek újra összejöttek, és Koltai Róberttel kiegészülve mutatják be a jól ismert vígjátékot és a népszerű slágereket.

Bizony mondom néktek, nem látok magam körül olyan szervezett erőt, amely ezt a világot megváltoztatná. Sajnos, sem a civiliek, sem a vallás nem képes mindarra, amit ma a színház, ha az valóban az, tenni képes. Csak akkor ha a színpadra nem a saját játékszenvedélyüket kiélő, hanem kitárulkozásukban isteni szeretetet sugárzó színészek érkeznek, akik megtanítják – mert mások már nem teszik -, hogy a világon a legfontosabb dolog egymás szemébe nézni, és minden, ami ezzel jár. A sepsiszentgyörgyiek ezen a járatlan úton elől járnak.

Idézet naplóbejegyzésükből:

2010. Április 14. Szerda

Jászberény. Malom Színház. Régen malom, aztán fürdő, majd mozi, most színház. Tizenkilenc évébe került vendéglátónknak, Várszegi Tibornak, hogy színházat hozzon létre Déryné szülővárosában. Tizenkilenc évig nem hallgatta meg senki, amíg aztán az új, fiatal alpolgármesternek füle nem lett a hallásra. A befogadó színház alig fél éves, de már járt itt Olasz opera, Krétakör a Hamlet ws-el, Vidnyánszky Attila színháza, és most itt vagyunk mi is. A szándék hasonlatos a thaiföldi barátaink szándékaihoz: színházi helyzetet teremteni a fiatalok, és úgy általában a városlakók számára. Színházi helyzetet, mert az nagymértékben hozzájárulhat a városn közösségé való kialakításához, az embereknek önmagukkal való szembesüléséhez, a világnézet megváltoztatásá hoz. Színházi helyzetet, hisz 2010-ben ez számít az egyik legerősebb szellemi kalandnak.

Első nap egy előadásunk van a második nap négy. Délelőtt három egymás követően és egy, kis szünet után délután. Viccesen mondogatjuk, hogy Európában ilyen nem is volt, hogy egy nap négyet kell játszanunk, csak Thaiföldön. És valami fontos esemény részesei leszünk. Mikor három előadásunk van, mindig úgy érezzük, hogy többet nem bírunk ki. Kifáradunk, elfáradunk. Itt megdöbbenve tapasztaljuk, hogy nem vagyunk fáradtak. A harmadik előadáson egyértelműen érzem a Szentlélek kiáradását. Előadás végén többen szóvá is tesszük ezt a tapasztalásunkat. Tibor az mondja, hogy ő nem csak érezte, hanem látta is. Érezzük mindannyian, hogy valami különleges és felemelő történik. És valóban tudunk közvetíteni, szolgálatot tenni. Nem fáradunk el, mert a Fentiek segítik munkánkat. Nem erőből dolgozunk, hanem megkapjuk az előadások lejátszásához, a szolgálathoz szükséges erőt, energiát, figyelmet. Csodálatos tapasztalás. Ilye erősen mindezt talán még soha nem éreztem. Este, megerősödött hittel térünk nyugovóra. Lefekvés előtt, a közös beszélgetés után nem sokkal szétnézek a házban (egy külön házban lakik az egész társulat), és boldogan látom, hogy a csapatból mindenki olvas. Spontánul egy olvasó- házzá alakulunk át.

Mindenik jászberényi előadásunk mélyen megtörténik. Mint egy ima. A forgatókönyv szinte mindig ugyanaz: bejön 60 felszínes fiatal, beszélgetnek, nevetgélnek, alig figyelnek. És egyszer csak valamitől elkezdenek ráhangolódni, elkezdenek figyelni, elhallgatnak, és sikerül a csoda: megtörténik az előadás a föld fölött két centire. Elmélyül és megrendül a nézőtér. Érezzük, hogy ezt nem mi csináljuk, nem a mi művünk, ahogy a dicsőség sem a mienk…

Tiborral beszélgetek. Még mindig nem értem, hogyan merte felvállalni azt a kockázatot, hogy meghívjon minket ide játszani, hiszen ő egy tréning-sorozatot tartott nekünk három évvel ezelőtt, de az előadást nem is látta csak most. Azt mondja, hogy az előadás csak egy forma. Ő a tréning első három percében megérezte velünk azt, amit más tréningeken soha: azt a fényt, és azt a csendet, amivel a társulatunk betölti egy teret. Ez számára garancia volt. Megerősít bennünket, hogy jó az út, amelyen járunk, úgy a színházcsinálásban, mint a tanításban. Azt is elmondja, hogy az év legfontosabb színházi eseménye volt ez az előadás-sorozat. Megrendítette a fiatalokat, és megmozgattuk a várost. Mindez újra és újra megerősíti hitünket a színházcsinálásban, a kiszállásokkal járó szolgálatban, abban, hogy van értelme a munkánknak, lemondásainknak, és terveinknek, amely mindezt kiteljesíti, megerősíti. Arról ábrándozunk este, hogy tényleg jó lenne apránként egy állandó társulatot létrehozni.

2010. Április 15. Csütörtök

Jászfényszaru. Egy régi meghívásnak teszünk eleget. Az 56 éve drámapedagóguské nt dolgozó Rozika néni több mint egy éve Szlágycsehben látta előadásunkat, és – későbbi bevallása szerint – azóta az az álma, a vágya, hogy elhívja eladásunkat a városába. Barót nagyságú város, az emberek reggeltől estig dolgoznak a város határán lévő, egyetlen óriásüzemben, vagy a közeli nagyvárosokban. És Rozika néni példaértékű missziót vállal fel: színházat csinál ennek a közösségnek immár 36 éve. Játékot tanít az iskolában, rendez gyerekeknek, középiskolásoknak, felnőtteknek, időseknek. Szinte mindenki átment a kezei alatt, és színházat értő, kultúra-igénylő ember vált belőle. Példája szépen mutatja, hogy egy kisváros élete, szellemi- kulturális igénye apránként megváltoztatható . Táplálkozni tudunk a kitartásából, és rácsodálkozunk az életkorát meghazudtoló erejére, és a színházba vetett hitére. Nagyszerű fogadtatásban részesít. Érezteti, hogy nem mindennapi vendégei vagyunk: süt és főz nekünk… és mesél.

Látogatás az iskolában, majd fogadás a Polgármesteri Hivatalban, végül meglátogatjuk a csodálatos templomot. Szomorúan mesélik el, hogy sajnos a templomok többsége Magyarországon már ünnepekkor sem telik meg. Újra közelebb kerül a feladat, ami ránk vár itt is, és máshol is az előadásunk által.

Két telt ház este. Erős előadások születnek. Visszajönnek a nézők, beszélgetünk. Megrendülnek. Arról számolnak be, hogy öt éve nem történt ilyen, hogy előadás után ne rohanjanak haza. Annyira felkavarta, elgondolkodtatta, megrázta és felébresztette őket az előadás, hogy a színház előtt elkezdtek beszélgetni egymással. A megélt érzésekről, gondolatokról és kérdésekről. Rozika néni szerint olyan emberek is, akik évek óta nem beszélgettek egymással. Búcsúzóul huncutul rám néz, és annyit mond: ezért hívtalak benneteket ide.

Csodálatos Loló – Atlantisz, Szolnok.

Mozgásvilág Táncklub.

Born Gergely tanította a közönséget.
Molnár V. József előadása.
Fehérlófia: Molnár V József és Born Gergely. Előzetes.

Jászkürt – Rédei Panni írása

Ososnó Műhely, Sepsiszentgyörgy – általam az évad legfontosabbnak minősített előadása(Nagy Tamás blogja)

Kapcsolódás a Mediawave-hez.

Mediawave jászberényi programjának előzetese.

Most pedig arról kell beszámolnom, hogy Székely Mihály szülővárosába megérkezett az első profi operatársulat, Modenából az Amarcord Operatársulat, alig negyven fős közönség érdeklődése mellett. Hol volt egy is azok közül, akik az elmúlt években Dérynével és Székely Mihállyal büszkélkedtek. Ha az egyik alpolgármester nem járna rendszeresen az előadásokra, nemcsak a város felelős politikusai, de még a város közéleti emberei sem lennének képviselve. Próbálom megérteni és nem elfogadni Székely Mihályt, akiről szóbeszéd alapján úgy tudom, hogy még életében megvetette szülővárosát a mostanihoz hasonló okok miatt.

Őszre Rácz Aladárhoz kapcsolódva hasonlóan kiemelkedő eseményt tervezünk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Ha ennyire alacsony igényűek vagyunk, ennyire semmibe vesszük mindazt, ami örök érték, hogyan várjuk el, hogy nagy formátumú emberek emelkedjenek ki közülünk?

az évad legfontosabb előadása

Az olasz operáról a Jászkürtben.
Kommentár és fotógaléria.

Jankovics Marcell és a Fehérlófia.

Beregszász: Gogol: Háztűznéző.

***

Tavasszal a bizonytalan helyzetben még attól is tartani lehetett, hogy akár kínai bolt lesz a mozi helyén (például: http://jaszberenyonline.hu/node/1959). Nyár elején azonban kiderült, hogy 1992 óta működő alapítványunk befogadó színházi működésre minisztériumi támogatást kapott, majd nyár közepén a képviselő-testület úgy döntött, hogy egyszeri beruházással támogatja a mozi színházzá alakítását, és augusztus végére készen is állt a színház. Mindez még a város költségvetéséhez képest is elenyésző összegből.

Szeptember végén egy egész napos programsorozat keretében Vidnyánszky Attilának, a debreceni színház igazgató-főrendezőjének szavaival felavattuk a színházat, és kezdetét vette a folyamatos, vidéken egyelőre egyedülállónak számító befogadó színházi működés. A fellépők között láthattunk Jászai-díjas művészeket és díjnyertes gyerekszínházi darabokat, de markánsan megjelentek a jászsági csoportok is, amelyek további munkájuk javítására szereztek inspirációkat. Műfajilag a klasszikus daraboktól, a mai szerzők művein, valamint a hagyományos táncokon keresztül a mozgásszínházig és kortárstáncig terjedt a skála. Előadásokat nemcsak a színházba, de iskolákba is szerveztünk, és egy-egy előadás után tartottunk néhány rendhagyó órát két középiskolában is. Az őszi műsorok lebonyolításával egy időben a tavaszi, sőt a jövő évad programjainak előkészítését is megkezdtük, amikorra legalább egy jászberényi produkció elkészítése mellett kivételes minőséget képviselő nemzetközi programok lebonyolítását is tervezzük. Tettük mindezt úgy, hogy rendszerint egy-egy előadás előtt vagy után még a filmvetítéseket is megtartottuk.

Néhány budapesti helyet leszámítva ez az első hely az országban, ahol civil kezdeményezésre az önkormányzattal együttműködve folyamatosan kulturális programokat lehet tartani. Úgy tudjuk, ez az egyetlen hely az országban, ahol 35 mm-es filmet lehet vetíteni, és a szükséges infrastruktúrával színházi előadást is lehet tartani. Néhány budapesti helyet leszámítva ez az egyetlen hely az országban ahol egész évben folyamatosan színházi előadásokat fogadnak be.

Összegezve. Három hónap alatt 42 színházi vagy színházi jellegű rendezvényt tartottunk, ebből 17 alkalommal szedtünk belépőjegyet. Kb. 6 900 néző fordult meg a színházban óvodáskorúaktól a nyugdíjasokig, és ehhez még hozzá kellene azoknak a nézőknek a számát is adni, akik helyhiány miatt nem fértek be. A színpadon kb. 650-en mutatkoztak be, akiknek kb. 85-90 %-a jászsági.

Nótashow.

Hobo a hobóc

Hobo a jbo-n, sok szép fotóval

HOBO előzetes

Fehérlófia és Lehel kürtje

A bot
A bot a Jászkürtben

A SZÁMONKÉRÉS KORA

Bozsik Yvette Társulat
Bozsik Yvette Társulat előadásáról a Jászkürtben

Vándormuzskus.
Még egy cikk a Vándormuzsikusról.

A jászfényszarui Fortuna Együttes.

Kerekasztal Színházi Társulás előadásai és középiskolás foglalkozásai.

Ládafia Bábszínház
Grandpierre Attila a MALOMBAN.

Számvetés részletesen fotókkal
Számvetés

Népszabadság

A karácsony misztériuma
Fehérlófia napok